Kriszta klimax coach

Ma nagytakarítás közben előkerült egy könyv…

Januárban kaptam ajándékba egy mentortól. A címe: Bakancslista – Élmény- és céltervező napló.
Az első oldalra ezt írta:
„TE egy csodálatos ember vagy."

Becsuktam.

És hét hónapra visszatettem a fiókba.
Ma újra a kezembe került. Azt hittem, ennyi tanulás és önismereti munka után most már könnyebb lesz.

Nem lett.

Ugyanott tartottam, mint januárban.

Nem tudtam kitölteni.

És akkor rájöttem valamire.
Az emberek többségének nem céljai nincsenek. Hanem már nem mer álmodni.

Amikor egy könyv azt kérdezi:
– Mit jelent számodra igazán élni?
– Mi a hivatásod?
– Milyen életet szeretnél?
– Minek szeretnél jobban örülni?
…akkor nem a toll akad meg.

Hanem a lelkünk.

Annyiszor alkalmazkodtunk, annyiszor mondtunk le önmagunkról, hogy egyszer csak már nem is élünk… csak működünk.

Dolgozunk. Görgetjük a Facebookot. Görgetjük a TikTokot. Elfáradunk. Lefekszünk.
És ezt nevezzük életnek.

Én ma visszatettem ezt a könyvet a fiókba.

Nem azért, mert feladtam.

Hanem mert kíváncsi vagyok, hogy decemberben már képes leszek-e beleírni az álmaimat.

Nem a bakancslistám volt üres. Hanem rájöttem, hogy egy darabig én sem adtam magamnak esélyt arra, hogy álmodjak.

És talán ez a legfontosabb kérdés, amit ma mindannyiunknak fel kellene tennünk magunknak.

Nem az, hogy mit szeretnék birtokolni. Hanem az, hogy van-e még bennem bátorság megkérdezni magamtól: mit szeretnék igazán az élettől?

Utóirat Dr. Bresz Beátának:
Bea… szívből köszönök mindent. Azt hittem, már sokat fejlődtem. Ma rájöttem, hogy az út elején járok. Ha van még türelmed hozzám, kérlek, taníts tovább. Mert még nem vagyok kész… de most először azt érzem, hogy a legfontosabb lépést már megtettem: felismertem, hogy még mennyit kell tanulnom.

🍕 Tegnap este két szelet pizza tanított meg valamire. Újra.

Tegnap kovászos pizzát sütöttem.

Nem gyorséttermi pizzát.

Nem félkész pizzát.

Kovászos tészta, természetes alapanyagok, házi sonka, pár karika házi kolbász, egy kevés császárszalonna, gomba, olívabogyó, kukorica, sajt.

Őszintén? Gyönyörű lett. És nagyon finom.

Este 6 óra körül ettem belőle két szeletet.

Utána még kimentem a telekre, több mint egy órán keresztül hordtam a vizet a növényeknek, 7 literes kannával fel-le a domboldalon. Mozogtam eleget, azt gondoltam, semmi probléma nem lesz.

Aztán jött az éjszaka.

Hajnal 1 órakor arra ébredtem, hogy olyan szomjas vagyok, mintha napok óta nem ittam volna.

A hasam kemény volt és feszült. Hol melegem volt, hol fáztam. Forgolódtam. Nem tudtam aludni.
És miközben ott feküdtem, azon gondolkodtam ,hogy lehettem ilyen hülye??

Ezért érzik magukat olyan sokan rosszul a változókorban.

Mert nem mindig a hormonok az egyetlen bűnösök.

Sokszor az történik, hogy a szervezet egész nap próbál egyensúlyban maradni, este pedig kap egy olyan terhelést, amivel már nem tud mit kezdeni.

Ami 30 évesen még meg sem kottyant, az 45-50 éves kor felett már teljesen más hatást válthat ki.

Egy nehezebb vacsora. Több szénhidrát. Késői étkezés. Egy kis "megérdemlem ma" pillanat.

És máris jöhet:
❌ éjszakai felébredés
❌ hőhullám-szerű érzések
❌ szívdobogásérzés
❌ puffadás
❌ fokozott szomjúság
❌ reggeli fáradtság
❌ ködös gondolkodás
❌ energiahiány
Ma reggel úgy ébredtem, mint aki egész éjjel dolgozott.

Nincs meg az a lendület, amivel általában kipattanok az ágyból.

Pedig pontosan ezért figyelek már évek óta arra, hogy mit és mikor eszem.

A tegnapi pizza egyetlen este alatt megmutatta, milyen óriási különbség van aközött, hogy a szervezetet támogatjuk... vagy megterheljük.

És tudod mi a legfontosabb tanulság?

A változókorban nem csak az számít, hogy mit eszel. Az is számít, hogy mikor.

A szervezet éjszaka nem emészteni szeretne.
Hanem regenerálódni.
Javítani. Helyreállítani. Pihenni.

Ha ezt nem hagyjuk neki, akkor másnap megfizetjük az árát.
Én most éppen fizetem. 😅
Volt már olyan étel vagy vacsora, ami után te is azt mondtad reggel:
"Na, ezt soha többet nem eszem este..."? 👇

Sok nő azt hiszi, hogy a puffadás, a kialvatlanság és a szétesett napok mögött mindig a klimax áll.

Pedig sokszor csak egy rossz vacsora az oka.

Este 7 óra van. Eltelt egy teljes nap a két szelet pizza óta, és mostanra értem meg a legkíméletlenebb leckét.

Reggel megírtam nektek, hogy tegnap este sütöttem egy csodás kovászos pizzát, amiből este 6-kor megettem két szeletet.
Hiába mentem ki utána a telekre, hiába hordtam órákig a vizet fel-le a domboldalon a 7 literes kannákkal, a testem hajnali egykor benyújtotta a számlát: feszülő has, szomjúság, forgolódás és nulla alvás.

Akkor még reméltem, hogy napközben valahogy helyrerakom magam.

Nem sikerült.

Mert a változókorban a test nem úgy működik, hogy egy rossz vacsora után kicsit fáradtak vagyunk, de megy tovább az élet.

Egyetlen esti szénhidrát- és zsírbomba egy egész napos lavinát indít el.

Mivel hajnal óta nem aludtam, ma sem a reggeli, sem az ebéd nem ment le a torkomon. Most, este hét órakor is csak pár falat salátát tudtam megenni.

A szervezetem és a hormonrendszerem ma semmit nem kapott meg abból a fehérjéből és rostból, amire a működéséhez szüksége lenne. A folyadékról meg ne is beszéljünk.

A mai napom egy az egyben a túlélésről szólt.

És én pontosan tudom, hogy ez a túlélő üzemmód nem játék.

Nem könyvekből vagy hétvégi tanfolyamokon tanultam meg, hogyan működik a női test.

Hanem a létező legkeményebb áron.

Amikor nálam elkezdődött a változókor, nem két ártatlan hőhullámot kaptam.

51 klimaxos tünetem volt.És az ötvenegyedik a méhnyakrák lett.

Megéltem a legmélyebb poklot, a daganatot, a rettegést, a teljes testi-lelki szétesést.

Nagyon sok ember segített abban, hogy a betegség után végre megértsem, hogyan kell figyelnem a szervezetemre.

Hogy rájöjjek: a fehérje, a rost, a folyadékbevitel és a cirkadián ritmus nem DIVATHULLÁMOK, hanem a hormonrendszerünk és az életünk alapjai.

Ha ezeket tudatosan, nap mint nap felépítjük, akkor a változókorban is lehetünk elképesztően jól, tele energiával, mosollyal és jókedvvel.

Én az elmúlt években visszaépítettem magam.

Megtanultam tünetek nélkül, daganat után gyógyultan, Duracell nyusziként létezni a saját testemben.

És tegnap este ezt a nehezen megszerzett biztonságot rúgtam fel két szelet pizzával.

Elég volt egyetlen esti hiba, és a testem azonnal válaszolt.

Ma egy teljes napra eltűnt az a Kriszti, aki jól van.

Fáradt voltam, nyűgös, kimerült, a lelkem sem jó, és a kő még most, este is ott ül a gyomromban.

Csalódott vagyok.

Csalódtam magamban, mert pontosan tudtam, mit csinálok, mégsem álltam meg.

De talán kellett ez a pofon.

Mert újra emlékeztetett arra, honnan jöttem, mennyi munkám van abban, hogy ma élek és jól vagyok, és miért nem szabad egyetlen estére sem félvállról vennem a testem jelzéseit.

Mert ha egyszer megtapasztalod, milyen a klimaxban végre JÓL lenni, többet egyetlen napra sem akarsz visszamenni abba a kiszolgáltatott állapotba.

Pontosan ebben az ördögi körben él ma rengeteg nő: nem alszanak, másnap szétesik az étkezésük, a testük stresszel, raktároz, jön a puffadás, a plusz kilók és a hangulatingadozások, aztán ráfogják, hogy „hát ilyen a klimax”.

Pedig a változókor lehet egy csodálatos, energikus időszak is.

Csak meg kell tanulni, hogy a testünk nem felejt, és minden egyes falatra – különösen este – kőkeményen reagál.

Én most megnyugtatom a szervezetem egy tiszta, könnyű vacsorával, és bízom benne, hogy holnap reggelre a testem megbocsát, és visszakapom a régi önmagam.Nálad volt már olyan, hogy egyetlen elrontott este miatt az egész következő napod ment a kukába?

Te észrevetted már, hogy 45 felett sokkal drasztikusabban bünteti a tested a késői szénhidrátot? Írd meg kommentben, beszélgessünk róla! 👇

Kriszta klimax coach