futnitanulok

Nem tudom elmondani, mennyi várom a telet! 191-re ment fel a pulzuson, majd’ megrohadtam és letüdőztem valami bogarat is, amelyiket meg nem, az seggemet csípte meg.🤘



A könyvet az [email protected] tudjátok megrendelni. Az ehhez szükséges infokat az oldal tetején rögzített posztban találjátok.💕

Helstáb Martin huszonéves korában autoimmun artritisszel diagnosztizálták, pár évig botokkal tudott csak sétálni, és mégis ma ő az egyik leginkább egészségesnek mért ember, akivel valaha beszéltünk. Nem gyorsabban fut, nem hosszabb távokat, mégis minden nap kevesebb mint fél óra alatt olyan eredményeket ér el, amiért mások éveket edzenek. A titka nem a teljesítmény hajszolása, hanem a longevity szemlélet: a testösszetétel, a VO2max, a HRV, és igen, az érzelmi jóllét is része annak, amit ő edzésnek hív.
Interjúnkban Martin őszintén mesél arról, hogyan tanulta meg a saját gyengeségeit elfogadni, miért nem versenyez ma már senkivel, csak saját magával, és mi történt vele, amikor egy szakítás után félúton kellett megállnia a hegyi futáson, mert a szíve nem bírta a fájdalmat.
Cikk a hozzászólásokban👇

Szerző: Vivien Domján / futnitanulok
Képek: Martin Helstáb - Longevity és Sri Chinmoy Maraton

Akkor is tud egy nap terhelt lenni, ha éppen azt érezzük, minden sínen van. Valahogy észrevétlenül telítődnek az idegszálaink, és más szemüvegen keresztül látjuk magunkat, a környezetünket, a feladatainkat. Nem rossz napok ezek. Nehezek. Ma egy ilyenen vagyok túl. Ilyenkor végig azon munkálkodom, hogy újra egyensúlyba kerüljek. Az utolsó darabkát a következő levél t***e a helyére.

Számomra ez még felfoghatatlan.❤️

Tuti, hogy erről már nyígtam nektek, de újra és újra foglalkoztat… Szóval: a legnagyobb tisztelettel és nyugalommal szeretném megkérdezni, hogy azok, akik nagyméretű farmersortokat gyártanak, nem láttak még élő, húsvér embert? Vagymilófasz?

Szeretném nekik elmondani, hogy bármilyen fura is, a nagy segghez és az országút szélességű csípőhöz nem 150 centi hosszú zsizelbündtyhen lábakat adott ám a Teremtő. Így nem lenne szar, ha némi szárat is applikálnának a gatyára, mert minden lépésnél két kézzel kell kitépni a seggemből, miközben véresre surpárlódik a combom. Arról nem
beszélve, hogy nincs az a vaskos női comb, ami egy ilyen viseletben gusztusos. Ki is baszom.

Maradok tisztelettel…

Jóóónapoooottt!

A hétfő délutánig beérkezett rendeléseket holnap már nyugodtan keressétek az általatok megadott postán. Sajnos értesítést nem
küldenek, de mivel elsőbbségi így szerdára
már mindenhova meg kell érkezzenek! 🤍

Ui.: bocsánat, hogy ilyen kibaszott kőkori megoldást választottam, de nincs bizodalmam egyik csomagküldő szolgálat és automata felé sem. 😞 Legjobb lenne, ha egy kempimgasztalról árulhatnám valamelyik turkálós pinyacon. Én abban hiszek. Na!

Leírhatatlan érzés volt dedikálni a könyveket. Így inkább megmutatom.🥰



rajongók

Megvan nektek, amikor Krisz Rudi roppanós virsli volt, és kereste a szót, hogy elmondja? Na… ma velem is ez van, te, Rudi. Megérkeztek a könyvek, és az egy dolog, hogy itthon az egyik könyvespolc az én arcommal van tele, amitől szerintem néhány héten belül a kutyánknak és a férjemnek is idegrángása lesz, de amit érzek, elmondhatatlan. Igazából még fel sem fogtam. Most, amíg várakoztam, hogy lemenjen a nap és elinduljak futni, félve ugyan, de beleolvasgattam. Egész szórakoztató.

Tőlem az [email protected] tudjátok megrendelni (ehhez infókat az oldal tetején rögzített posztban találtok), szeptembertől pedig kapható lesz a Libriben, a Lírában és a Bookline-on is.💕


💪Makár Tamás - Edző
📝Zoltán Egressy
📖Mikes Vivien
👵🏻Georgina Kunsztné Szűcs
📸Ványi Ákos

Nincs bajom a hazugságokkal. Az igazságok jobban zavarnak. Azokkal dolgom van.Tegnap, ahogy a Sugar Fitnesshez értem, az első ismerős arc, akit megláttam, az edzőm volt. Ez általában mindig így van. Ezt szoktam meg, ettől érzem magam biztonságban. Beszélgetni kezdtünk, majd egy ponton azt mondta: „Ne ess szét!” Milyen kis lófasz mondat, mégis milyen súlya van. Bár nem vagyok nagy asztrológus, de Oroszlán a csillagjegyem. Felkelek, és várom, hogy forogjon körülöttem a Föld. Lehetőleg arra, amerre én akarom. Nem szeretném. Akarom. Éppen ezért másfél éve még csíptem, rúgtam, haraptam volna egy ilyen mondatért, majd megmagyaráztam volna a bizonyítványt — leginkább magamnak — és haza is mentem volna a faszba. Volna. Másfél éve. Azt hiszem, most is belekezdtem valamibe, de láttam, hogy ez a monológ érdeklődés hiányában ezúttal elmarad. Pontosan tudja, mi mindennel foglalkozom, és éppen ezért mondta. Nem rosszból. És ezt honnan tudom? Nem úgy kezdte, hogy „nem rosszból”. Csak szólt. Úgy, hogy érezzem: ezen a ponton ez a feladat. Visszanyeltem az egómat, és csak annyit mondtam: rendben. Majd beballagtam az öltözőbe, persze magamban puffogtam, mint a kurvaélet, aztán felültem arra a szájbarottyantott biciklire, és a megbasztatott önérzetemmel csapatban lenyomtunk két órát. A második egy katonai kiképzésen is megállta volna a helyét.Még este is az a rövidke mondat járt a fejemben. Sőt, most is arról írok. Innen tudom, hogy igaz volt. Dolgom van vele.