EniYogini

Dr Raj Balkaran: A jógaászanák mitológiája c. könyvéből:
“SAVÁSZANA Hullapóz
SIVA ÉS A TEHETETLENSÉGBEN REJLŐ ERŐ
MIT ERŐSÍT?

🪷Tanúságtétel
🪷Mozdulatlanság
🪷Tehetetlenség

Egyszer régen egy hatalmas démon, Taraka elfoglalta a mennyet, és rettegésben tartotta az isteneket. Tarakát egyedül Siva gyermeke győzhette le, ám Siva visszahúzódó szüzességben élt. Ezért Indra és a többi égi isten kétségbeesésében úgy döntött, hogy az erotikus vágy istenét, Kámát küldik Siva hegyi hajlékához. Azzal bízták meg, hogy a vágy nyilával vegye célba Sivát, hogy az beleszeressen a földi istennőbe, Párvatiba, és gyermeke szülessen tőle. Mint Sakti minden megtestesülése, Párvati is szerette Sivát, és arra vágyott, hogy mindig vele lehessen. Káma érkezésekor Siva éppen meditált. Szemei csukva voltak, tudata eggyé vált az istenivel, és nem érzékelte a közvetlen környezetét az anyagi teremtésben. Káma látta, hogy Párvati, a Hegy leánya már a közelben van. Siva kunyhója felé halad, ahogyan az égi istenek elrendezték. Ebben a pillanatban Káma kilőtte nyilát, és amint az eltalálta az istent, annak szemei felpattantak, tudata pedig visszatért a fizikai testébe. Azonnal észrevette a bájos és mámorító Párvatit, aki kisugárzásával elcsábította őt. Akkor Siva semmi mást nem kívánt, mint szeretni Párvatit. Szerelmét úgy akarta kifejezni, hogy fizikailag eggyé válik vele, és élvezi a megtestesült lét örömeit.
Ám hamar visszatértek jógikus érzékei, és ráébredt, hogy ezt a tudatváltozást Káma okozta. A spirituális erő hulláma felhorgadt Sivában. Harmadik szeme megnyílt, és egy félelmetes jógikus tűzrobbanás lövellt ki belőle, amely azonnal elhamvasztotta Kámát. Mindenestül elpusztult, de tettének következményei megmaradtak. Siva, a nagy aszkéta, szerelmes lett.
Tekintetét Párvatira vet***e, és szeret***eljesen csodálták egymást. Úgy tűnt, hogy egy-egy pillantásuk között egy örökkévalóság telik el, és egyesülésük mámora elragadta őket. Egy idő után azonban Párvatiban mélységes aggodalom támadt:

– Nagyúr, most, hogy Káma elpusztult, nem tud többé vágyat ébreszteni a lényekben. El fognak szigetelődni és ki fognak halni. Nem szabad, hogy ilyen sors érje a földieket.
– Szépséged bölcsességgel párosul, szerelmem – válaszolta Siva. – Lélekben feltámasztom Kámát, hogy a vágy a földi lényekben lakozhasson, szaporodhassanak és élvezhessék az anyagi létet, bár nekem nincs szükségem Kámára.
– Biztos vagy ebben, Uram? – kérdezte Párvati. Hangulata megváltozott, szeret***eljes tekintete elhalványult, és viselkedése komoly lett. Siva azonban folytatta:
– Természetesen! Lelki erőmet olyan szintre emeltem, hogy túlléptem a vágyakon. Hát nem látod magad is?

Bár Siva nem tudta, ezzel mély haragot váltott ki Párvatiból. Arcának fénye és színe elhalványult, ahogy jelenléte kiterjedt, és elsötétít***e a hegyeket, amelyeken álltak. Még a hatalmas Siva is megremegett, mikor látta, hogy az asszony energiamezője egyre nagyobbá és feketébbé válik. Egyszer csak Siva teljesen tehetetlenül a földre zuhant, ugyanis ekkor már Párvati helyett Káli állt előtte, az egész teremtés női energiája, aki most kivonta magát az univerzumból, és a leghatalmasabb, legfélelmetesebb formájában nyilvánult meg. Siva holttestként feküdt előtte, mozdulatlanul. Káli fölötte állt, és szörnyű nevetése visszhangzott az egész kozmoszban. Aztán megszólalt:
– Te vagy az univerzum tudata, én pedig az energiája. Az én erőm nélkül minden lény csupán mozdulatlanul fekszik, mint te most. Én vagyok az őserő, amely mozgásban tartja a galaxisokat és a kozmosz minden lényét. Én vagyok a vágy, amely nélkül nincs cselekvés. Még a meditációd is a vágyadból születik. Hogyan is lehetne másképp? Te vagy az, aki jár, én pedig a járás; te vagy a táncos, én pedig a tánc. De ha az én energiámat elszakítják tőled, akkor puszta tudat vagy, amely képtelen bármiféle cselekvésre. Figyeld hát, ahogyan gigantikus erőmet visszaadom az univerzumnak és benne minden lénynek, beleértve téged is, Nagyúr!

Siva komoly leckét kapott Sakti, a női isten hatalmáról és a vágyakozáshoz fűződő viszonyáról. Megtanulta, milyen érzés a teljes tehetetlenség, és tanúja lenni a teremtés dinamikus játékának. Amikor Káli kivonul Sivából, alig lesz több, mint egy sáva – egy hulla. Amikor tehát magadhoz engeded a savászana mozdulatlan tehetetlenségét, ezt a tanúságtételt gyakorolod. Hagyd abba egy időre a valamivé válást, és engedd magadhoz a puszta létet. Az isteni tehetetlenség, a savászana gyakorlása révén a mozdulatlanságból fakadó tanúságtétel képessége elkísérhet a mindennapi élet forgatagában is.”

Pranayama - Prana + ayama
Tudtad, hogy a légzésed minősége meghatározhatja életed hosszát és minőséget? 👇 Olvasd el 🙏🕉

Kezdőlap - Metta Mandala Ahol az elme lecsendesül, a lélek kinyílik. Metta Mandala a szerető-kedvesség otthona A Metta Mandala egy olyan gyakorlóhely, ahol a meditáció, a jóga és a hangterápia egyszerű, megtartó és emberközeli formában találkoznak. Különböző hagyományokból merítünk, de egyiket sem h...

Namaste! 🙏
Szeret***el várlak 2 helyszínen, 3 féle órával! 🧘🏻‍♀️
Jógázzatok minèl többet, Hari Om 🙏

Dr Raj Balkaran: A jógaászanák mitológiája c. könyvéből:

“KOBRAÁLLÁS
BHUDZSANGÁSZANA

A VILÁGÓCEÁN KIKÖPÜLÉSE (2. RÉSZ)

MIT ERŐSÍT?
- Erő
- Kitartás
- Semlegesítés

A világegyetem kezdetén a Dévák (istenek) és a Daitják (démonok) megegyeztek, hogy félreteszik ősi viszályukat, és együtt keresik meg a Halhatatlanság Nektárját. Ahhoz, hogy megtalálják, először is a kozmikus óceánt, vagyis a Tejútrendszert kellett kiköpülniük. Köpülőrúdnak a nagy Mandara-hegyet választották, kötélnek pedig Vászuki, a kígyók királya ajánlotta fel önként a testét. Visnu, a Megőrző átváltozott teknősbékává, és leereszkedett az óceán fenekére, páncéljára pedig ráhelyezték a Mandara-hegyet. Vászuki testét a hegy köré tekerte, a Dévák és a Daitják pedig megragadták a két végét, és elkezdték forgatni a hegyet.

Mint minden munka, amit érdemes elvégezni, a köpülés is eleinte fáradságosnak bizonyult. Az óceán olyan sűrű volt, mint egy felszántatlan mező a vadonban. Alig engedett az erőlködésnek. Egyszer csak, minden előjel nélkül, mindössze néhány tekerés után az óceán iszonyú, indigókék mérget lövellt ki az égbe! Mind a Dévák, mind a Daitják levegő után kapkodtak, amikor az anyag a magasba lövellt, és elkezdett rájuk hullani. Milyen ironikus, hogy halálos méreg pusztítja el őket, miközben éppen a halhatatlanságot keresik! Minden szem a méregre szegeződött, beleértve Siva, a Pusztító harmadik szemét is, aki messziről, mély jógikus transzban figyelte Kailása-hegyi lakhelyéről a történteket.

Megszakította meditációját, és gyorsan alászállt. Mivel tudta, hogy egyetlen lény sem képes ellenállni az óceán mérgének, kitátotta száját, és hagyta, hogy a méreg belefolyjon. A Daitják és a Dévák egyszerre rogytak össze a megkönnyebbüléstől és a rémülettől. Vajon a nagy Siva feláldozná magát, hogy megmentse az univerzumot? Milyen szörnyű sors várna az univerzumra, ha ő elpusztulna? Minden jelenlévő tudott Siva kozmikus fontosságáról. Az isten minden korszak végén előadta a transzcendentális boldogság táncát, amellyel elpusztította az univerzumot, hogy Brahma újrateremthesse azt. Számtalan teremtésre került már sor ily módon, ám a Pusztító nélkül nem jöhet létre újabb teremtés!

Minden szem félelemmel nézte, ahogyan a méreg befolyik Siva szájába. Meglepetésükre azonban ő nem nyelte le, ugyanakkor ki sem köpte, hanem isteni torkába zárta, és aszketikus erejével semlegesít***e. Torka mélykék lett, és ettől a naptól kezdve Siva a Nílakantha nevet kapta, amely jelentése „akinek kék a torka”.

– Dicsőség Sivának! – zengték a démonok, az istenek és más égi lények. – Dicsőség Mahadévának, a Nagy Istennek! Dicsőség a Jógik Urának! Dicsőség a Kéktorkúnak!

Így teljesít***e be isteni szerepét a nagy Siva az Óceán felkavarásában.

Miután az óceán megtisztult szörnyű mérgeitől, akárcsak a mérgező tapasztalatoktól megszabadult elme, vagy a rosszindulatú érzelmektől megszabadult szív, szabadabban kezdett áramlani, és elkezdett együttműködni a rá ható erőkkel. Tudatunk óceánjához hasonlóan először még nyers volt, és hatalmas „köpülésre” volt szüksége – önvizsgálatra, meditációra és terápiára –, hogy kifinomultabbá váljék. Így aztán az óceán a Mandara-hegy minden egyes forgatásával, a démonok és istenek karjainak minden egyes mozdulatával finomabbá és a halhatatlanság keresésére alkalmasabbá vált. Ahogy az óceán folyamatosan kavargott, egyre értékesebb kincsek bukkantak fel belőle, amelyeket aztán szétosztottak a Daitják és a Dévák között.

Bár fáradt szemöldöküket verejték öntötte el, és levegő után kapkodtak, nem hagytak fel a munkával. Az örök élet nektárját akarták megszerezni. Annyira igyekeztek, hogy végül olyan kifinomult lett az óceán, hogy a hűs gyöngy ragyogó gömbjét adományozta nekik; megszületett a hold. Gigászi hőst***e miatt a holdat Siva lábai elé helyezték, aki átölelte, és összetapadt hajfürtjei közé illeszt***e. E látvány annyira magával ragadó volt, hogy az egész égi gyülekezet megállt egy pillanatra, hogy megcsodálja az újonnan született holdat.

A kobra Sivát szent füzérként díszíti. Kék torka a szerencsétlenség és a hatalom szimbóluma, ami azt mutatja, hogy bár a hatalom veszélyes is lehet, nem kell szükségképpen rosszindulatúnak lennie.

A kobra emellett a felfelé emelkedő kundaliní sakti szimbóluma is; azé az isteni energiáé, amely a gerincoszlop mentén halad felfelé. Amint eléri a fejtetőt, az ember felébred. A kígyók közül egyedül a kobra képes álló testtartást felvenni, ami azt jelképezi, hogy csak az ember gerince képes teljesen függőlegesen állni. Amikor a gerinc alján lévő kundaliní energia spirituális gyakorlat során felébred, felszínre hozza a mérgező szennyeződéseket, amelyekkel foglalkoznunk kell. Tartós növekedés esetén a sakti egyre értékesebb kincseket hoz a felszínre.

✽

Mi, halandók sokat tanulhatunk Siva erejének példájából. Ha nem tanuljuk meg Siva leckéjét, akkor vagy lenyeljük (internalizáljuk), vagy kiköpjük (externalizáljuk) tapasztalataink mérgeit. Milyen boldog állapotba kerülhetnénk, ha képesek lennénk sem önmagunkat, sem másokat nem károsítani szenvedéseink mérgével! Milyen boldog állapotba kerülne a világ, ha mérgezetlen maradna! Siva kiválóan példázza az élet mérgének semlegesítését, amely önmagunk és a többi ember jólétét biztosítja.”

Svanasana

Dr Raj Balkaran: A jógaászanák mitológiája c. könyvből:

“KUTYAPÓZ
SVANÁSZANA
BHAIRAVA KUTYÁJA

MIT ERŐSÍT?
Hűség
Vadság
Erő

Számos hindu istennek van váhanája, azaz állati járműve. Visnué a Garuda sas, Durgáé az oroszlán, Ganésáé pedig az egér. Ezek az állati járművek az istenség szimbolikájának kulcsfontosságú elemei, és betekintést nyújtanak az energiájukba. A legtöbb esetben az istenség járművének jelentése intuitív módon adja magát. Például a kiegyensúlyozott, erőteljes, királyi Durgá oroszlánon, a dzsungel királyán lovagol a csatába.
Néhány esetben az állat nem az istenség energiáját jelképezi, hanem az istenség által átalakítandó energiát. Erre a legjobb példa az egér felett uralkodó Ganésa. A nagy elefántfejű isten a bölcsesség, a stabilitás és a kedvező előjelek ura. Ő képviseli az én azon részét, amelyet a régiek buddhinak, az igazságot felismerő értelemnek neveztek. Ahhoz, hogy meghalljuk belső bölcsességünk hangját, el kell hallgattatnunk az elme fecsegését – vagyis az én azon részét, amely az érzékelést, az indulatokat, a szokást és az érzelmeket dolgozza fel. Ezt hívták a régiek manasznak, és ezt képviseli Ganésa járműve, az egér. A bölcsesség képes stabilizálni és megnyugtatni az elmét; bár lehet, hogy az egér tele van félelemmel, és ide-oda szaladgál, Ganésa stabilizáló energiája biztosítja a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot és a magasabb kognitív funkciókhoz történő hozzáférést.

Bhairava állati járműve a kutya (svána). A kutya a jelentésárnyalatok széles skáláját hordozza magában. Az indiai mitológiában az istenek panteonjához tartozik Szaramá, a Rigvéda nőstény kutyája, valamint a Halál (Jama) négyszemű kutyái, amelyek a pokol kapuját őrzik. Bhairava állati járműve, aki Siva isteni haragját képviseli, Siva energiájáról tanít. A modern nyugati kultúrában a kutyát gyakran az ember hűséges és szerető társának tekintjük. Érdemes azonban megpróbálni a nyugati műveltség keretein kívül gondolkodni, és megérteni a kutya energiájának lényegét. Gondoljunk a kutyák háziasítása előtti időkre. Idézzük fel a róka és a farkas, a sakál és a prérifarkas vad természetét. Bhairavához hasonlóan ezek a lények is vad és félelmetes teremtmények – ravasz, gyors és veszélyes ragadozók és tapasztalt vadászok. Egy pillanat alatt rá tudják vetni magukat a zsákmányra, és azonnal a nyaki ütőeret veszik célba. A kutyák tehát, Bhairavához hasonlóan, igen félelmetes teremtmények lehetnek.
Vadságuk ellenére azonban intelligensen és céltudatosan élnek és vadásznak. Ha az ember képes kötődést kialakítani velük, hűségessé, védelmezővé válnak. A vadászatukat jellemző vadság ugyanaz, amellyel védelmeznek. Bhairavához tehát éppúgy folyamodhatunk védelemért, mintha egy erős, félelmetes őrzőkutya szolgálatát vennénk igénybe. Az a lényeg, hogy ezt a nyers, vad erőt védő energiává alakítsuk át. A kutya megszelídíthető, csakúgy, mint Siva vad energiája, sőt még haragja, Bhairava is. A kutyához hasonlóan a spirituális erő is vad és veszélyes, de a megfelelő képzéssel és útmutatással a spirituális növekedés uralható.

Túl azon, hogy a kutya erős és félelmetes, az ősi Indiában tisztátalan állatként tekint***ek rá, amely maradékot eszik és a hulladékban kutat. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az indiai szubkontinensen a kutyák túlnyomó többsége nem emberek tulajdonaként éli életét, hanem saját társadalmat alkotnak az emberi világ perifériáján. A kutya tehát ebben az értelemben a tisztátalanság és a marginalitás asszociációit hordozza magában, csakúgy, mint Bhairava. Azonban amellett, hogy Bhairava a fő hindu istenségek egyike, ő a védőistene Váránaszi szent városának is, ahol számtalan hindu hamvasztja el halottait, és szórja hamvaikat a Gangeszbe. Bhairava a tantrikus átalakulást képviseli, amely során a marginalitás, a vétkek és a tisztátalanság elemei alakulnak át a spirituális növekedés érdekében.
A nagy szanszkrit eposz, a Mahábhárata végéhez közeledve olvashatunk egy királyi hősről, Judhisthiráról, aki megengedi egy kutyának, hogy elkísérje őt a mennyország kapujáig. Az istenek tiltakoznak az ellen, hogy az állat jelenlétével „beszennyezze” az isteni birodalmakat, és megtagadják a tőle a belépést a mennybe.

Judhisthirát azonban magával ragadja a kutya hűsége, és azzal viszonozza, hogy kijelenti a mennyei isteneknek, hogy nem hagyja hátra őt. Mint aztán kiderül, a kutya valójában Judhisthira apja, Dharma, az erény istene álruhában, aki igazából Judhisthira erényességét t***e próbára. Ebben a történetben érhető t***en a kutyaszellem kettős aspektusa: a legtisztább szív a legtisztátalanabb testben.

✽
Ahogy a kutyáknak is megvan a maguk vad és szelíd természete, úgy a kutyapóznak is két változata létezik. A felfelé néző a vad energiához kapcsolódik. Ez egy melegítő hatású póz, amely aktiválja kundaliní felfelé irányuló áramlását. A fej a szív fölött van, az ég felé nyúlik. A lefelé irányuló kutyapóz ezzel szemben egy hűsítő póz. A háziasított kutya stabilitást adó jelenlétét és társaságát képviseli. Sivát néha Pasupatinak, az Állatok Urának is nevezik, mert azt tartják, hogy kifinomult tudatával képes könnyedén megszelídíteni a vadállatokat. A lefelé irányuló kutyapózban a fej a szív alá kerül, stabilan a föld közelébe. A kezek és a lábak szilárdan a talajra támaszkodnak. Ebben a pózban hagyjuk, hogy vad energiáink megnyugodjanak, akár egy szelíd és szerető kutyánál. E két pózban kifejeződik a kutyák természetének teljes spektruma. Bhairava mitológiájának megismerésével megértjük ennek az energiának az átalakító erejét a jógi életében.”

Ayurveda - az èlet tudománya 🤍💖
Ha kérdésed van ezzel kapcsolatban, vagy ájurvédikus szemléletű jóga gyakorlást, terápiás gyakorlást szeretnél, a Metta Mandala-ban megtalálsz.
Polgár Edit - jóga, ajurvéda, coaching-gal együtt várunk 🤗

Már minden módszert kipróbáltál, mégsem érzel változást? Az orvosi vizsgálatok szerint teljesen egészséges vagy, mégsem érzed jól magad a bőrödben? Azt érzed, hogy nincs elég energiád, túlélő üzemmódban vagy?
Lehet, hogy elég apróságokon változtatni ahhoz, hogy visszatalálj önmagadhoz, de sokszor pont ez a legnehezebb. Biztosan megfigyelted már, hogy van olyan étel, ami egyszer jó a számodra, máskor azonban nem, vagy van olyan fűszer, amit nem szeretsz, de van, amit kifejezetten kedvelsz, a tested viszont kevésbé tolerálja.

Mit javasol az ősi, indiai holisztikus gyógyászat, az Ayurveda (ájurvéda) – az élet tudománya?

A módszer célja a test, az elme és a lélek egyensúlyának megteremtése és hogy elősegítse az egészséget és a jólétet.

Legfőbb eszköze a megelőzés, a megfelelő táplálkozás és életmód betartásával. Az ájurvéda szerint minden ember egyedi, és az egészség megőrzéséhez figyelembe kell vennünk az egyéni testi és lelki sajátosságokat. Alapja, hogy az emberi test a világegyetemet is alkotó 5 fő elemből épül fel (éter, levegő, tűz, víz és föld), mely alapján három testtípust (vata, pitta, kapha) határoz meg. A testtípus meghatározza, hogy milyen étrendet, napi rutint lenne érdemes követni, ez az élet minden területét magába foglalja, beleértve az étkezést, a napi rutint, a testmozgást, a pihenést és a mentális gyakorlatokat is. Az ájurvéda és a jóga együtt támogatja emberi létünket.

Az egészség és a betegség kezelése az egyensúly megteremtésére összpontosít, nem csupán a tünetek kezelésére, mindezt az alábbiak segítségével éri el:

✨ Megfelelő napi rutin kialakítása
✨ Megfelelő ételek és azok megfelelő módon történő elkészítése és elfogyasztása
✨ Olyan fűszerek használata, melyek segítik a kielégítő emésztési folyamatokat
✨ Napi szintű elme-takarítás
✨ Lelki élet megélése
✨ Mozgás - minden nap pl. jóga
✨ Kapcsolódás a természettel
✨ Az időjárás és a napszakok változásának figyelembevétele és követése

“Az ételed legyen az orvosod és a fűszereid a gyógyszered!”

Ha valamilyen probléma felmerült egészségünkben, akkor az ájurvéda a Panchakarma módszerét javasolja, mely segíthet a test működési folyamatait visszaállítani, mindezt szakmai felügyelet mellett.

Ez a módszer nem csodaszer, de ha alapelveit, javaslatait betartva élünk, megőrizhetjük egészségünket és javíthatunk állapotán.

Jó egészséget mindenkinek!

Idézet Dr Raj Balkaran: A jógaászanák mitológiája c. könyvből:

“HEGYPÓZ
TÁDÁSZANA
SÍVA HEGYI HAJLÉKA

MIT ERŐSÍT?
*Szilárd alap
*Figyelem
*Stabilitás

Sok ezer évvel ezelőtt pusztító aszály sújtotta a földet. A víz az élet alapja; a szárazság halált és pusztulást hoz. Így hát a teremtmények kiszáradtak, a növényvilág elhervadt, az emberek pedig nyomorogtak. A földistennő, Prithvi a földgolyó szenvedő teremtményeiért aggódva az égiekhez kiáltott. Visnu, a világ fenntartója és őrzője meghallotta kiáltását, és azonnal elindult, hogy megoldást találjon a szörnyű problémára. Mivel nem tudta, mitévő legyen, elindult Brahma, a világegyetem teremtőjének lakhelye felé, akinek feltétlenül tudnia kellett a megoldást. Megérkezésekor egy dübörgő hang fogadta: „Üdvözöllek, Visnu úr!” Előtte, a mennyei lótuszon maga Brahma ült, ragyogóan, ám ráncosan, és mind a négy fejéről selymesen ősz haj omlott vállaira.
– Már vártalak – mondta Brahma.
Visnu tiszteletteljesen meghajolt, és azonnal előadta a szörnyű helyzetet, majd könyörögve fordult Brahmához.
- Nem szabad hagynunk, hogy a földi birodalom elpusztuljon! Minden lény itt dolgozza ki karmáját. Tennünk kell valamit, de nem tudom, mit. Neked bizonyára van valami ötleted, nagyapa, hiszen te teremt***ed a földet és a kozmoszt.
– Nos, nekem úgy tűnik, hogy aszályos időkben – válaszolta Brahma nyugodtan, négy szakállát felváltva simogatva – a megoldást egyedül a víz jelentheti.
- De Uram, semmi víz nincs a földön!
– Nos, akkor máshonnan kell vizet szerezned, nem igaz?
-Máshonnan? – kérdezte Visnu tanácstalanul, és egyre jobban elkeseredett.
-Sok birodalom és sokféle lény van dicsőséges teremtésemben! Keresd meg a nagy égi folyót, Gangát, és kérd meg, hogy szálljon alá a földre. Ő szolgáljon megoldásként minden problémádra – azzal Brahma visszatért meditációjához, Visnu pedig eltávozott, hogy megkeresse Gangá birodalmát.
Egy idő után Visnu meg is érkezett Gangá lenyűgöző lakhelyére, aki szívesen fogadta őt. Amikor azonban Brahma elmondta látogatása okát, Gangá gőgösen felemelkedett, és így válaszolt:
-A földre! Oda le? Azt várod, hogy elhagyjam a mennyeket, és leereszkedjek ilyen alantas birodalmakba? Még ha hajlandó lennék is leereszkedni, hatalmam túl nagy. Alászállásom kettétörné a kiszáradt és törékeny föld arcát. Nem, ez nem történhet meg.
Visnu csüggedten búcsút vett Gangától, és visszatért Brahmához.
-Ilyen hamar vissza is tértél, Visnu? – kérdezte Brahma. Visnu elmesélte, hogyan járt, és ismét segítségért könyörgött. Brahma megvakarta mennyei fejét, és hangosan azt mormolta:
-A nagy Gangá valóban összetörheti a földet, ez igaz. Hmm.
Aztán, felrázódva töprengéséből, felnézett Visnura, és így szólt:
-Még nem tudom a választ erre a dilemmára, de az intuíció azt súgja, hogy a hatalmas Sivát kell megkeresned, ő tudni fogja, hogyan kell eljárni.
Visnu köszönetet mondott Brahma nagyapjának, és sietve elindult Siva hajléka felé. A földi világ magaslatán, a Himalája-hegységben találta rá a nagy jógira, aki mély meditációba merült. Az állatbőrbe öltözött, testét szent hamuval beszórt Siva kegyesen megszakította kozmikus transzát, és félig kinyitotta égi szemeit, mikor észlelte Visnu érkezését.
-Dicsőség Sivának, a Jógik Urának! – szólt Visnu meghajolva.
-Légy üdvözölve Visnu, a föld védelmezője! – válaszolta Siva, viszonozva a tiszteletet. Siva örökké éber harmadik szeme tisztában volt Visnu helyzetével, így szólt:
-Térj vissza Gangához, és mondd meg neki, hogy járuljon ide elém a Himalájába. Mondd meg neki, hogy elvárom az alászállását. A többiről majd én gondoskodom – azzal visszatért meditációjához. Visnu tiszteletteljesen elbúcsúzott urától, és tökéletesen bízva abban, hogy Siva kezelni tudja majd a helyzetet, visszatért Gangá lakhelyére, hogy átadja az üzenetet.
-Az Úr Siva arra kért, hogy szálljak alá? – kérdezte Gangá csodálkozva. – A Pusztítónak csak nem mondhatok nemet – töprengett hangosan. – De mi lesz a földdel? Hogyan fogja kibírni hatalmas erőmet? Mindazonáltal, ha Siva azt mondja, szálljak alá, akkor alászállok, a többi már legyen az ő gondotok.

Gangá tehát büszke volt, mint mindig, de elég bölcs is ahhoz, hogy eleget tegyen Siva kérésének, így levet***e magát az égből, alászállt a földi síkra, és egyenesen Siva hajléka felé áramlott, bár biztos volt benne, hogy kettészakítja a földet. Siva úgy helyezkedett el, hogy Gangá tomboló ereje a saját fejére zúduljon. Így, ahogy az égi folyó leereszkedett, lelassult és nyugodtan ért földet az úr jógikus jelenlétének köszönhetően. Még az idő is lelassult, mintha a tér egésze Siva fejére koncentrálódott volna. Siva mámorító jelenlétében Gangá úgy érezte, hogy ő maga nem több, mint harmatcsepp a férfi hajfürtjei között. Egy örökké tartó pillanatig elidőzött a férfinél, majd mámorosan lecsúszott a testen, hódolattal és szeret***eljes tisztelettel illetve lábait, mielőtt tovább folytatta volna útját a Himalájában, hogy megnedvesítse és megáldja a földet. A Gangesz így szállt tehát alá a földre, ahol a mai napig számtalan lelket táplál és tisztít meg Siva stabilitást adó kegyelme által.”

Jóga ászana mitológia - Dr Raj Balkaran: A jógaászanák mitológiája könyve alapján.

“A TÖKÉLETES ÜLÉSMÓD - SZIDDHÁSZANA
A JÓGIKUS MEDITÁCIÓBAN REJLŐ ERŐ

MIT ERŐSÍT?
* Bölcsesség
* Belátás
* Éberség

Sok-sok évvel ezelőtt, az idők kezdetén a brahmin papok olyan szertartásokat hajtottak végre, amelyekkel a világ jólétét igyekeztek biztosítani. Bölcsek voltak, és tudták, milyen fontos a szerencsés kezdet – tisztában voltak azzal, hogy gyakran meghatározza a végkifejletet is. Helyesen hangoztatták, milyen fontos, hogy egy kapcsolat jól induljon, vagy hogy az ágy jobb oldalán keljünk fel. Felmerült bennük egy nagyon fontos kérdés: Kit kell az istenek közül leginkább imádni? Tűzáldozatot mutattak be Siva nagyúrnak, amely során a különleges gyógynövényekkel és a tisztított vajjal együtt felküldték Siva lakhelyére azt a kérdést is, hogy melyik istent kell imádni minden más isten előtt. Az ima behatolt Siva elméjébe, aki megszakította meditációját, és meglátogatta hitvesét, Párvatit, a bölcs földistennőt, hogy kikérje tanácsát. Párvati örömmel fogadta őt, különösen, amikor megtudta, hogy Siva az ő tanácsára kíváncsi.

– Nos – mondta csillogó szemmel és titokzatos mosollyal –, bizonyára a két fiunk, Kárttikkéja vagy Ganésa egyikét illeti meg az imádat, hiszen bennük egyesülnek a mi jó tulajdonságaink.
Siva belátta, hogy ez kiváló gondolat, így megegyeztek abban, hogy amelyik fiuk méltóbbnak bizonyul rá, azé lesz a jogos megtiszteltetés.
– De hogyan fogjuk eldönteni, hogy melyikük a méltóbb rá? – gondolkodott hangosan Siva. Párvati máris kész volt a válasszal.
- Mit szólnál egy versenyhez? – kérdezte széles mosollyal.
Sivának azonnal megtetszett az ötlet. Izgatottan kérdezett vissza:
- De hol jelöljük ki a versenypályát?
- Nos – szólt az asszony –, szerintem egy ilyen fontos díj esetén csakis magának a földnek a megkerülése jöhet szóba.
Amint az asszony felvet***e az ötletet, Sivának eszébe jutott, miért is imádja őt annyira:
- Éppoly bölcs vagy, mint amilyen szép, drága szerelmem – mondta.

Siva és Párvati összehívták a két fiút, és kiadták nekik a parancsot. Versenyt kell futniuk a világ körül, hogy eldöntsék, melyiküket tekintsék ezentúl az istenek között a legelsőnek. Amint Siva megadta a jelet, Kárttikkéja, az Égi Sereg büszke parancsnoka villámgyorsan pályára pattant, és egy szempillantás alatt eltűnt a horizont mögött. Párvati és Siva ámulattal szemlélte ezt a gyorsaságot. Ganésa, a kerek hasú Bölcsesség Ura biztos volt benne, hogy az istennő szíve a bátyja felé húz, hiszen hogyan is várhatta volna el tőle, hogy egy egéren lovagolva nyerje meg a versenyt? Bár nem érezte magát ellenfélnek, tudta, hogy valahogyan teljesítenie kell a kötelességét. Ezért összeszedte magát, vett egy mély lélegzetet, és befelé fordult. Pillanatnyi elmélkedés után már jött is az ötlet. Ránézett szüleire, akik ragyogtak, mint a nap és a hold, az ég urai, ő pedig tiszteletteljesen megkerülte őket. Egyszer, kétszer, háromszor. Aztán visszatért meditatív testtartásba, összekapcsolódott a hegyek energiájával, és élvezte lénye boldog békéjét.

Nemsokára Kárttikkéja is visszatért diadalmasan, és alig várta, hogy átvehesse a jutalmát, látva, hogy Ganésa még csak el sem indult. Siva és Párvati büszkék voltak hőstettére, és Siva már éppen ki akarta hirdetni győzelmét, de Párvati, a jellemező finom és csábító titokzatossággal, azt javasolta, hogy váltsanak pár szót Ganésával, mielőtt továbblépnének.
– Ganésa, te mindig engedelmes, rendíthetetlen és megbízható voltál! Miért nem t***ed meg, amit parancsoltunk, miért nem versenyeztél a bátyáddal? – kérdezte tőle Siva.
– Atyám, világosan láttam, hogy isteni anyánk a mai napon a bátyámnak kívánt kedvezni, hiszen hogyan is versenyezhetnék vele egy világ körüli versenyen? De tudtam, hogy valahogyan teljesítenem kell a kötelességemet. Miután befelé fordultam útmutatásért, úgy döntöttem, hogy titeket foglak megkerülni. Az első kör alatt magával ragadott az istennő, anyánk jelenléte, akinek isteni játéka teremti körülöttünk a világot. Ő a név és a forma energiája, amelyen tapasztalataink alapulnak! Ekkor újabb körbejárásra inspirálódtam, és láttam, hogy te, atyám, vagy az isteni tudat minden dolog mögött.
A harmadik és egyben utolsó körbejárásomkor beláttam abba a misztériumba, amely a isteni egyesüléseteket jelenti, ahol a tudat és az energia a kozmikus érme két oldala, ahol nincs különbség sem kettőtök között, sem köztetek és köztem, sem a világ és az összes benne lévő lény között! Elégedetten adom át a győzelmet testvéremnek, Kárttikkéjának, a gyorsnak!

Siva és Párvati több mint elégedettek voltak, hogy Ganésa megt***e kötelességét, és Siva így szólt idősebb fiához:
- Kelj fel, Kárttikkéja, és vedd át a jutalmadat!
– Atyám, nem tehetem. Az istennő ugyanis ma választott magának egy kegyeltet, de az én győzelmem csupán illúzió. Ganésa az, aki megnyerte ezt a versenyt, mert míg én megkerültem a romló, mulandó földgolyót, ő a mindannyiunkban ott lévő romolhatatlan igazságot kerülte meg. Ezer győzelmet is odaadnék testvérem bölcsességének egy morzsájáért.

Siva büszkeségtől ragyogva nézett az istennőre. Még most sem tudta pontosan, hogy a nap eseményei közül mennyit tervezett meg előre a felesége. Ám úgyis évezredek álltak rendelkezésére, hogy elmélkedjen az isteni misztériumokon, ezért hát odaszólt a második fiának:
– Kelj fel, Ganésa, Akadályok Ura, Megtestesült Bölcsesség. Kijelentem, hogy a mai naptól kezdve, amíg pusztulást nem hozok erre a világra, te leszel az első az istenek között! Minden templomban, minden házban, minden ünnepségen, szertartáson és istentiszteleten ne fogadjanak el semmilyen áldozatot, és ne osszanak semmilyen áldást, mielőtt téged megszólítanának, és ez így legyen az idők végezetéig. Mert hogyan lehetne bárki sikeres, ha nem a te bölcsességeddel kezdi? Kelj fel, Ganésa, Siva és Párvati fia, az istenek közt legelső!”