Aetherium

Ismeritek Coco Chanel híres mondását?
„Húszévesen olyan az arcod, amilyet a természet adott. Ötvenévesen olyan, amilyet megérdemelsz.”

Amikor először hallottam, elsőre kicsit szíven ütött.
Mintha az idő múlása egy büntetés lenne.
Vagy egy szigorú vizsga arról, mennyire vigyáztunk magunkra. De mi van akkor, ha nem akarjuk az arcunkat semmilyen mércéhez igazítani?

Én másképp nézek az ötven feletti arcokra.
Nem azt keresem rajtuk, mi változott meg.
Hanem azt, mi minden történt velük.
Egy arc történetet mesél.
Ott lehet benne a sok évnyi rohanás.
A feszültség.
A nehéz időszakok.
A kialvatlan éjszakák.
Az a bizonyos állkapocs-összeszorítás, amikor túl sok minden történt egyszerre.
De ott van benne a nevetés is.
Az öröm.
A szeretet.
A meghatottság.
És azok a pillanatok, amikor egyszerűen csak jó volt élni.

Ezért én nem szeretném megváltoztatni egy nő arcát.
Inkább időt és figyelmet szeretnék adni neki.
A manuális arcterápia számomra nem egy újabb harc a korral.

Én máshogy közelítek az archoz:
az izmokkal, a fasciával és az arcban megjelenő feszültségekkel dolgozom. A lassú, figyelmes érintés pedig segítheti az idegrendszer megnyugvását is.
💛 segítheti az izmok és a kötőszövet ellazulását,
💛 támogathatja a nyirokkeringést,
💛 és teret adhat annak, hogy az arc és az egész test egy kicsit kiengedjen.

Nem kell fiatalabbnak látszanod.
Nem kell eltüntetned minden vonalat.
És nem kell bizonyítanod, hogy jól csináltad.
Elég, ha újra egy kicsit közelebb kerülsz önmagadhoz.
Hogy amikor a tükörbe nézel, ne csak azt keresd, mi változott meg.
Hanem meglásd azt az arcot, amelyik végigkísért téged mindenen.
És talán egy kicsit gyengédebben nézz rá 🤍

Mert az öngondoskodás nem arról szól, hogy megállítsuk az időt.
Hanem arról, hogy figyelemmel legyünk magunk mellett abban az életszakaszban, amelyben éppen vagyunk.

💛Magda

Óriási a különbség aközött, hogy csak használjuk
a testünket, VAGY igazán figyelünk is rá.

Nőként, amikor belépünk a perimenopauza időszakába, átéljük a változókort, vagy már túl vagyunk rajta, a testünk elkezd egy teljesen új nyelven beszélni hozzánk.
Megváltozik a hormonális egyensúlyunk, más
a bőrünk, a kötőszöveteink.
Olyan érzések és tünetek jelenhetnek meg, amelyeket korábban nem ismertünk.

Ilyenkor különösen fontos, hogy különbséget tudjük tenni aközött, ami a változókor természetes velejárója lehet, és aközött, ami orvosi utánajárást igényel.

Olyan könnyű ilyenkor legyinteni:
"Ez a stressz miatt van".
"Biztosan a hormonok.”
"Ebben a korban ez már természetes.”

Pedig nem minden változást szabad automatikusan a hormonjainknak vagy
az életkorunknak tulajdonítani.
A Rózsaszín Október a mellrák elleni küzdelemre és a korai felismerés fontosságára hívja fel
a figyelmet.

Az öngondoskodás része, hogy ismerjük a testünk megszokott állapotát, részt veszünk a számunkra ajánlott szűrővizsgálatokon, és ha szokatlan változást észlelünk, nem magyarázzuk ki,
HANEM szakemberhez fordulunk.

Az Aetheriumban a törődés egy másik formájával foglalkozom:
manuális arcterápiákkal és holisztikus masszázzsal.

Én lehetőséget teremtek arra, hogy egy időre lelassulj, kiszakadj a mindennapi zajból,
és a figyelmedet Önmagadra fordítsd.

Az érintés nem helyettesíti az orvosi vizsgálatokat.
MÁS a szerepük, és fontos, hogy ezt világosan lássuk.

Legyen ez az október egy gyengéd emlékeztető:
Ismerd a tested. Járj el a szűrésekre.
És a mindennapi hajtásban se feledkezz meg MAGadról🌸

Mikor szántál utoljára, hogy megállj,
és egyszerűen csak meghallgasd a tested jelzéseit?

Ha van a környezetedben egy Nő, aki hajlamos mindig másokat maga elé helyezni- küldd el Neki ezt a posztot.

🩷
Magda- Aetherium- tér, ahol a jólét a jelenléttel kezdődik.

𝐀𝐡𝐨𝐥 𝐞𝐥𝐜𝐬𝐞𝐧𝐝𝐞𝐬𝐞𝐝𝐢𝐤 𝐚 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠

Vannak pontok a város térképén,
ahol egy pillanatra megáll az idő.

Két különböző irány,
két különböző utca.
Óbuda és Újbuda.

De amikor belépsz,
valami ugyanaz történik.

Lassabban veszed a levegőt.
Elcsendesedik körülötted a világ.
És talán egy kicsit Te is.

Az Aetherium számomra nem csupán egy helyszín.
Hanem kis idő,
amikor nem kell sehova sietned,
nem kell semmit megoldanod,
csak megérkezhetsz.

A testedhez.
A csendhez.
Önmagadhoz.

És talán éppen ezért
nem múlik el minden azzal,
hogy kilépsz az ajtón.

Mint a bőrödön felejtett meleg fény,
ami még akkor is Veled marad,
amikor már újra úton vagy.

Óbudán és Újbudán is
várlak az Aetheriumban.

💛Magda